Elcsendesülés

Második blogbejegyzésem...hajjaj lassan tapasztalt róka leszek ebben.
A mai pörgős világban talán helyénvaló lenne egy kis írogatás a nyugalomról.
Most sem pihenünk...se te,se én.Én itt pötyörészek és próbálom összeszedni a gondolataim,amíg te ezt olvasod és vagy hülyének nézel,vagy egyetértesz.

Minden ember a békére, a harmóniára és a nyugalomra áhítozik.
De minden élőlény erre törekszik...ha nem is az egy helyben levésre(cápák abba belehalnának konkrétan) gondolok. Hanem a nyugodt életre.Abba még az uszikálás is belefér cáparészről.
Talán néha csak az kellene hogy elcsendesedjünk,hogy más dolgokat meghalljunk.
(Hogy folytatni tudjam a témát,ahhoz az kellene hogy egy kicsit magamról írjak:Én már lassan 2 éve aikidozom.
Ez egy japán harcművészet,ha valaki nem tudná.)
Tehát tegnap lementem edzésre és épp felmostuk a tatamikat(amin edzünk) és nem száradt meg ezért a parkettán ültünk seiza-ban(japán ülés.Filmekben sokat látni).És belátom,nagyon fájt a térdem meg minden és mocorogtam folyton.
Amikor végeztünk a tiszteletadással(egyszerűbbeknek:hajlongással) a mester megjegyezte,hogy túlságosan a testünkre figyelünk.
,,Szerintetek egy szamuráj a testére figyelt harc közben???"
A hangszínen érezni lehetett,hogy a válasz "nem".
Hát mi másra kéne figyelni?
(Közönség segítsége)
Várom a megfejtéseket:szerintetek mire kéne figyelnünk,ha nem a testünkre?
És ez bármilyen szituációban lehet,nem kell feltétlen a harcban.
Véleményben írjátok meg légyszíves.
Legyetek jók,ha tudtok mert a többi nem számít

Egy kezdet.

Mivel ez az első blogszövegem,vagy minek hívjam,ezért kicsit könnyedebb lesz a hangvétele.Ismerem magam és még bőven lesz pesszimista bejegyzésem,ha épp lekésem reggel a buszt vagy hasonló erejű problémák adódnak.

Igazából meg vagyok elégedve az életemmel...tudom,hogy sablonszöveg,de ahhoz képest eléggé ritkán hallani ezt a mai fiataloktól,de akár a felnőttektől is.
Hiszem,hogy valaki ott fent figyelemmel kíséri az életem.Most nem Marika nénire gondolok aki felettünk lakik,hanem valami Istenségre.
Remélem érti a tréfát(elvégre mint mindent,a tréfát is ő teremtette) és nem sértődik be,ha nem kifejezetten vallásos "nyelven" beszélek/imádkozok hozzá.
Szeretem azt hinni,hogy én vagyok a legokosabb és legtapasztaltabb.
Szeretem azt hinni,hogy a kezemben a sorsom,hogy én tartom a gyeplőt.
De ez nyilván nem így van.(az én hitem szerint)
Sokszor kaptam olyan információkat,amiről nem hinném,hogy véletlen.
Hogy csak úgy a fejemhez vágta a reggeli újság,egy zeneszám,vagy akár egy vers a választ az éppen felmerülő kérdésemre.
Lehet,hogy gyenge vagyok,de jó lenne azt hinni,hogy valaki odafent mindent megbocsájt.
Hiszem,hogy nincs pokol,mert milyen szabad akarat lenne az,amelyik azt mondja ki:
"Bármit megtehetsz az életben,de megszabom,hogy melyikkel jársz jól."
Ha szabad akarat,akkor már szerintem ezt mondaná ki:
"Bármit tehetsz az életben...szabj értékrendet,hogy mi helyes és mi nem szerinted.
és mindenképp hozzám jutsz."
Ezzel a 10 parancsolattal sem vagyok kibékülve.
Ha Isten azt akarta,hogy betartsuk ezeket a szabályokat,akkor be is tudnánk tartani bármi áron.
Szerintem ez 10 ígéret.
10 ígéret,hogy mi lesz a jutalmunk istentől,ha végre megtudjuk hogy kik vagyunk valójában.
pl.:
Ne ölj-Ha te elérsz hozzám,nem fogsz ölni
Más házastársát ne kívánd-Ha elérsz hozzám,nem fogsz mást kívánni csak a boldog létezést.
(ne értsük félre)